Füzérradványi park

A védett terület nagysága: 140 hektár.
Elhelyezkedés: A védett terület Füzérradvány falu határában található. (térkép)
Látogatás: Szabadon látogatható.
Kezelő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

A füzérradványi kastélypark Magyarország egyik legnagyobb, és egykor talán legszebb parkja volt. Ma már sajnos nincs túl jó állapotban - megviselte a történelem és a pénzhiány. Miért érdemes mégis ellátogatni erre a határszéli területre? Mert akinek szeme van a látásra, abban - különösen ősz táján - messze vezető gondolatok ébrednek a parkban: az egykor volt szépségről, a mulandóságról, az elhanyagoltságon is átsütő egykori nemes értékekről, az emberi fantázia és a természet viszonyáról.

Füzérradvány az ország északkeleti csücskében, az országhatár mellett fekszik - távol a városoktól, a forgalmas utaktól. A terület a Zempléni-hegység mentén, a Hegyköz medencéjében található, a park maga a vulkanikus eredetű Korom-hegy oldalában fekszik. A Kárpátok lehelete idáig ér, ezért a táj hegyvidéki hangulatot áraszt, annak ellenére, hogy tengerszint feletti magassága mindössze kétszáz méter körül van.

Már a 17. század elején udvarház állt ezen a birtokon, később (a 19. század első felében) a tulajdonos - a természetes erdő kisebb-nagyobb átalakításával ? vadaskertet alakított ki a területen. Közben a kastélyt is többször átépítették, egymásra rakódtak a barokk, romantikus és eklektikus elemek (egyik legutolsó átalakítója Ybl Miklós volt). A kastélypark fénykora az 1800-as évek utolsó harmadától számítható, amikor az új tulajdonos, Károlyi László, egy kiváló osztrák kertészt bízott meg a kastélyt övező angolpark kialakításával. Később, a huszadik század első felében, egy szintén nagy tudású magyar kertész vette át a terület gondozását.

A hozzáértő kertészek - a tájképi kert elveinek megfelelően ? a terület őshonos gyertyános-tölgyeseinek nagy részét meghagyták, mindössze nyiladékokat, kisebb-nagyobb tisztásokat hoztak létre benne, és egyes részeit ligetté alakították (a park távolabbi része észrevétlenül olvad vissza a hegy természetes erdeibe). A szabaddá vált területre azután - kisebb csoportokban vagy egyesével- értékes exótákat telepítettek, a sétautak mellé díszcserjéket ültettek, egyes, gondosan elegyengetett helyeken pedig gondozott füves réteket és virágoktól gazdag kiskerteket alakítottak ki.

A fő cél a felemelő hangulat, a "tájélmény" megteremtése volt, ezért a kert igen sok helyéről a teljes park - és a dimbes-dombos környék - belátható, a legkülönbözőbb nézőpontokból csodálható (különösen a Pajna-magaslatról lenyűgöző a látvány). Az exóták kiválasztásánál is a formák és a színek gazdagsága volt az elsődleges szempont.

A parkba telepített fajok között a mocsári tölgytől, a császárfán, a nyugati boglárfán és a vasfán át a hamis- és japánciprusig, a selyemfenyőig, az óriástujáig, a kúszó borókáig, a tiszafák sokaságáig rengeteg értékes és szép exóta található. Szintén gazdag a park díszcserje-gyűjteménye, és a hazai fenyő- és lombhullató fajokból kialakított állománya. A kastélyt a Károlyiak a harmincas években luxusszállodává alakították, végső formáját a park ekkor nyerte el: kis tavat és medencét, franciakertet hoztak létre, valamint sí-, tenisz-, és golfpályákat működtettek.

A II. világháború után a terület egy részén kórház működött, amit ritka ronda kerítéssel választottak el az erdőgazdaság által kezelt résztől. A hanyatlás ekkor kezdődött: sem a kórház, sem az erdőgazdaság nem fektetett különösebb hangsúlyt a kert ápolására, az 1990-es években pedig a kórház is elköltözött. Ma az erdészek csak a legszükségesebb munkákat képesek elvégzni, így az őshonos fa- és cserjefajok elkezdték kiszorítani az exótákat, a gondozás miatt az érzékenyebb fajok eltűntek, a tavacskának már csak az iszapos medre látható, a kastély is pusztul. De ha valaki meglátogatja, még mindig a tájképi értékű, idős erdei fenyőkből álló díszfasor alatt juthat el a park területére.