Zempléni Tájvédelmi Körzet

A védett terület nagysága: 26 496 hektár, ebből fokozottan védett 2 395 hektár.
Elhelyezkedés: A tájvédelmi körzet a Zempléni-hegység Makkoshotyka Boldogkőváralja vonaltól északra eső területeinek két központi részét foglalja magába. (térkép)
Látogatás: A fokozottan védett területrészek kivételével szabadon látogatható.
Kezelő: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

A vulkanikus eredetű Zempléni-hegység kisebb-nagyobb kúppá szelídült tűzhányók, keskeny völgyek, és üledékes kőzetek által fedett, alacsonyabb dombhátak változatos vidéke. A tájvédelmi körzet a hegység jól körülhatárolható három részéből a két zavartalanabb területen került kialakításra (északon, a Nagy-Milic környékén, valamint a hegység központi, háromhutai részén).

Az elsősorban andezitből és riolitból, andezittufából, riolittufából és más, vulkáni eredetű közetből felépülő hegység erózió által lemosott meredek részein festői látványt nyújtanak a színes kőzetek. De nemcsak a látvány értékes, hanem a kőzetek tartalma is. Egykor, például Telkibánya környékén, aranyat és ezüstöt bányásztak a hegységben, de a hegy gyomra egyebek mellett obszidiánt, opált és jáspist is rejt.

A hegység további geológiai érdekességei a több helyen is előforduló nagy kiterjedésű kőgörgetegek, amelyek az andezit évezredes aprózódásával jöttek létre, és alakulnak manapság is. Több helyen találkozhat a látogató a szél és az eső által pusztított, alakított 'kőszobrokkal' is, amelyek közül a legszebbek nevet is kaptak (pl. a Rákóczi-kő). A Zempléni-hegység geológiailag a Kárpátok északi vonulatának belső karéjához tartozik ? és ezt a kapcsolatot a hegységben járva folyamatosan érzi a látogató. Annak ellenére, hogy a táj mai képe jórészt az ember és a természet közös alkotása ? hegyi rétjei, kaszálói, erdei az évszázadok óta folyamatosan az erdőből élő helyiek munkája nyomán alakultak ?, mégis a hegység máig az ország egyik legkevésbé feltárt és ismert területe.

Kárpátokat idézik a meredek gerincek, a mély szurdokszerű völgyek, és a vulkáni működés nyomán létrejött kúpsorok csakúgy, mint a máig hatalmas kiterjedésű, egybefüggő ? majdnem kilencven százalékos borítottságot adó - erdők. A Zemplén uralkodó erdőtípusai a gyertyános-tölgyesek, a bükk elegyes tölgyesek és a bükkösök. Az erdők között évszázadok folyamatos kaszálásával és legeltetésével fenntartott hegyi kaszálók és üde rétek húzódnak. A vékonyabb termőrétegű területeken hárs-kőris-berkenye sziklaerdők élnek, míg a meredekebb, kitettebb részek fátlan társulásait sziklagyepek alkotják. Sajnos a hegység több pontján is viszonylag nagy területeket foglalnak el a telepített, tájidegen fenyvesek.

A dús vegetáció alapja a Kárpátokat előlegező hűvös, csapadékos éghajlat, a vízjárta völgyaljakban több helyen is találkozhatunk zsombékos láprétekkel (pl. a Mogyoróstetőn), égerláp foltokkal, szépséges nyíres-bükkös elegyerdőkkel, tőzegmohalápokkal (a legszebbek a Kemence-patak völgyében húzódnak).

A középkori irtásrétek rendkívül értékes lágyszárú flóráját a több mint tíz kosborfaj, a réti kardvirág és a szibériai nőszirom fémjelzi. A nagy kiterjedésű erdőkben több körtikefaj, bogláros szellőrózsa, és ikrás fogasír virít. A nedvesebb részeken gyakran összefüggő párnát alkotnak a ritka korpafűfajok. A szűk völgyek, szurdokerdő-társulások és mocsárrétek lakója a ritka struccpáfrány (legszebb állományai a Kemence-patak völgyében találhatók), a gyapjúsás, a mocsári nöszőfű, a tőzegmohás lápokban tőzegpáfrány él. A sor ellenkező oldalát, a száraz sziklagyepeket a hegyi kőtörőfű, a magyar kőhúr jellemzi, a sziklákon sziklai ternye virít.

Az állatvilág leggazdagabb részét természetesen a rovarok alkotják ? a Zemplénben még viszonylag gyakori a nem szakmabeli számára is érdekes szarvasbogár, a ritka orrszarvú bogár, és több nagy növésű futóbogár (pl. havasi cincér). Ritka, hogy puhatestűre is felhívja a figyelmet az ismertetés, most mégis ez történik, mert a Zemplénben viszonylag gyakran látni az egyébként ritka, igen szép, csillogó mélykék színű kék meztelencsigát.

A terület madárvilága a zavartalanságnak köszönhetően, igen értékes. A gyakori fekete harkályon, zöld küllőn, macskabaglyon túl, rendszeresen költ a császármadár és a fekete gólya is, a patakvölgyekben több helyen fészkel a veszélyeztetett vízirigó. A védett ragadozómadarak közül a hegység belső, zárt erdőségeiben kerecsensólyom, uhu, parlagi és szirti sas költ. Különösen érdekes, hogy időszakonként keletről megjelenik és több párban is költ az uráli bagoly.

Ha pár napot a Zempléni-hegységben tölt az ember, feltűnhet, hogy a nagyvadak (őzek, szarvasok) viselkedése eltér az ország más területén tapasztalttól: óvatosabbak, a szarvasok kisebb csapatokban járnak, a rejtett részeken akár nappal is táplálkoznak. Ennek oka, hogy a Zemplénben megtelepedett a hiúz, és néhány farkascsalád is átjött a Kárpátokból ? ezáltal a nagyemlősök ismét visszaálltak az eredeti, könnyebb menekülést biztosító viselkedésre. A nagy kiterjedésű erdőkben még otthon érzi magát a vadmacska, a nyuszt, és borznyommal is rendszeresen találkozhat a látogató.

A hegység kultúr- és társadalomtörténeti értékei szintén nevezetesek. A hegységben több helyen is előkerültek a jól pattintható obszidiánból készült kőkorszaki eszközök. Ahogy már szó esett róla, a zempléni táj az ember és a természet egymásra, és egymásba épülő életének eredőjeképpen alakult olyanná, ahogy ma látjuk. A tájhoz kultúrájával és életformájával tökéletesen alkalmazkodott ember néprajzi értékei szinte minden településen felismerhetők (érdemes sorra látogatni Regécet, Háromhutát vagy Mogyoróskát). Az egész településeket körbeölelő palánkok és fonott falukerítések maradványai csakúgy megtalálhatók még, mint a hegységet átszövő ? az alig járható helyeket hágcsókkal és lépcsőkkel leküzdő ? gyalogutak, vagy a régi, szabadkéményes házak, valamint az erdei életmód emlékeit megőrző szerszámok és kellékek. A népi kultúra értékei mellett a tájvédelmi körzet határához közel, a Hernád völgyében található Vizsoly, ahol a Károli Gáspár által fordított Bibliát nyomtatták. A hegység területén található a porcelángyártásáról híres Hollóháza, ahol porcelánmúzeum avatja be az ide látogatót a gyártás titkaiba. Híresek a hegység Árpád-kori várai: a Füzéri vár, a Regéci Rákóczi vár, a Boldogkő vára.

A tájvédelmi körzet határától néhány kilométerre, a Bodrog partján, pedig a történelmi emlékekben gazdag Sárospatak várja a látogatót.